… hogyan is érthetné meg egymást.Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.
Karinthy Frigyes
… és ráadásul beszélgetni sem igen tudnak egymással elvárások és hatalmi játszmák nélkül.
Inanna
Nem vagyok sem pszichológus, sem párkapcsolati terapeuta, nem okoskodni és észt osztani akarok. Sőt, még csak kéretlen jó tanácsokat sem szeretnék adni senkinek. Egyszerűen csak le szeretném írni egy közel egyéves kalandozásom tanulságait. Aki nyitott szívvel tudja olvasni, az levonhatja a maga következtetéseit. Aki nem, az megsértődhet…
Jó két éve történhetett, hogy kiderült, korábban a férjem interneten keresett társat magának. Akkor már pár éve érezhető volt, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal, pánikba esett, hogy ha én nem leszek, akkor ő magányos marad. Bennem pedig ott volt a kisördög: mi van, ha még mindig keresgél???
Elhatároztam, hogy megkeresem.
Akkor még nem tudtam, hogy ez meglehetősen reménytelen vállalkozás. Nem is találtam meg. (Ő viszont megtalált engem, de ez egy másik történet.)
Előttem azonban egy nagyon különös, izgalmas és tanulságos világ nyílt meg.
Szó szerint megnyílt. Annyi kedvességet, bókot kaptam, hogy az önbizalmam szárnyra kapott. Végre azt éreztem, hogy engem is, így is, ilyennek is lehet szeretni. Azt hiszem, függővé is váltam. Közel egy évig lehettem fent azon az oldalon, közben legalább ötször töröltem magam, aztán újra regisztráltam.
De nem csak önbizalmat kaptam. Néhány nagyon jó barátra is szert tettem és rengeteg tapasztalatra saját magamról és a férfiak lelkéről is.
Azt mondják, az internet világa csak egy virtuális világ. Az inkognitó mögé bújva mindenki azt mondd magáról, amit akar.
Igen, ez így is van.
De az inkognitóban ott rejlik egy másik lehetőség is: a teljes őszinteség lehetőségéé.
Megtanultam, hogy ha én nyitott és őszinte vagyok, ha nem elvárásokkal kezdek egy beszélgetést, ha hajlandó vagyok igazán odafigyelni a másikra, ha nem ítélkezem felette, akkor ugyanezt kaphatom vissza.
Olvasgatva a HősNők cikkeit és a hozzászólásokat, azt vettem észre, hogy más is van, ki ugyanabba a hibába esik bele, mint amibe én is beleestem.
Én is rosszul éreztem magam a házasságomban. Úgy éreztem, hogy a férjem egyszerűen nem ért meg. Hogy ő csak a saját érdekeit tudja nézni, engem pedig önzőnek tart, ha én is ezt próbálom tenni.
Úgy éreztem, én már mindent megtettem, hogy megjavítsam a kapcsolatunkat, ő az, aki nem képes kommunikálni velem, nem tudja elfogadni az én álláspontomat és nem akar megváltozni.
Abban reménykedtem, hogy ha majd egy kívülálló harmadik - egy terapeuta, egy mediátor - mondja neki, vagy ha egy számomra sokat adó könyvből olvashatja el, akkor majd megérti.
Csakhogy rá kellett döbbennem: mindenki azt veszi észre a világból, ami benne is megvan.
Úgy fogja értelmezni a hallottakat, vagy az olvasottakat, hogy azok őt fogják igazolni.
Az egyetlen lehetőség arra, hogy a másik megértsen téged, hogy nyitott szívvel, őszintén, elvárások és hatalmi játszmák nélkül tudjon feléd fordulni az az, ha Te is nyitott szívvel, őszintén, elvárások és hatalmi játszmák nélkül fordulsz felé.
Piszok nehéz és kockázatos vállalkozás. Hiszen te teljesen kiszolgáltatod neki magadat. Ott állsz majd meztelenül, védtelenül és semmi garancia nincs arra, hogy nem fogja elharapni a felkínált nyakadat. De gondold végig, mit kockáztatsz azzal, ha nem teszed meg!
A férfiak, akikkel kapcsolatba kerültem azon az oldalon többnyire nős emberek voltak. (Valószínűleg a fent lévő nők többsége is házas és valamilyen szinten lelki beteg - és ezt nem minősítésnek szántam. Én is egy voltam közülük.)
A férfiak többsége persze boldogtalan házasságban élt, de volt olyan is, aki igazán szerette a feleségét, nem akarta elveszíteni, nem akart neki fájdalmat okozni… mégis úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből, hogy neki akkora szíve van, hogy abba belefér még más is.
Amikor arról beszélünk, hogy azért nem tudjuk megoldani a párkapcsolati problémáinkat, mert a férfi nem partner ebben, pedig a kommunikációhoz két ember kell, akkor azért gondoljunk mindig arra is, hogy ahhoz is két ember kell, hogy elrontsunk egy kapcsolatot.
Nem mondom, hogy minden férfi, akivel a társkeresőn találkoztam egy elsárkányosodott feleség áldozata volt, de magunkat se tartsuk kizárólag áldozatnak.
Ha egy helyzetben rosszul érzed magad, gondold végig, hogy igazából mi okozza ezt a rossz érzést és miért? Nézz magadba és keresd meg az érzéseid gyökerét! Sorra jönnek majd a negatív érzések: a mellőzöttség, a meg nem értettség, a tehetetlenség… De ha igazán le tudsz menni az érzelmeid legalsó bugyraiba, csodálatos dolgokat fogsz találni! Azért fáj, hogy így beszél velem, mert szeretem. Azért bánt, hogy nem beszélget velem, mert hiányzik…
És ha megtaláltad, mondd is el neki!
Neki mondd el!
